Szóval, a tavalyi év a teljesítménytúrák éve volt, idén szeretnék komolyabban nekifeküdni a futásnak. Igaz, tavaly is ezt mondtam, de remélem, idén már tényleg menni fog.
Év végén sokat tervezgettem, nézegettem a futóversenyeket, hogy miken kéne ott lenni, melyik versenyekre kéne felkészülni, például a Szigetfutások tervbe vannak minden hó elején, aztán ott a Vivicittá, a szokásos Maraton Váltó, nyár végén a Nyárbúcsúztató Éjszakai futás..stb. Rengeteg futóversenyt kinéztem már, de a tegnapi túrával hirtelen változott az egész terv.
A löketet a versenynaptáram átszervezésére az újonnan beszerzett Budapest Kupa füzet adta. Ha már egyszer idén ezt a túrasorozatot vállaltuk, akkor nehogy már csak félig teljesítsük! Meg kéne csinálni belőle a kiemelt díjazáshoz szükséges 25 túrát. Igen ám, de akkor az idén minden második hétvégére egy túrát jelent és akkor még nem volt Szigetfutás, nincs benne a tervezett Kinizsi100, nincsenek benne futóversenyek, a kiskutyámmal tervezett canicross és nincs benne az, hogy azért egy-egy hétvégén szeretnék pihenni, a családommal lenni, nyaralni...stb. Ez így túlságosan sok lenne, valamiből lejjebb kell adni.
Nézegettem tegnap este ezt a kupafüzetet, túrakiírásokat, kalkulálgattam, hogy jönne ebből össze 25 túra, összevetettem a futóversenyekkel, hogy mi mikor lenne, de sehogy sem fér bele ennyi minden egy évbe. És akkor még nem is számoltam azzal, hogy szokásomhoz híven havonta lebetegszem egy kicsit, amikor kényszerű sportszünet van.
Aztán egyszer csak bevillant: biztos, hogy Budapest betondzsungelében szeretnék szaladgálni? Évek óta vágyódva figyelemmel a teljesítménytúrákon résztvevő futókat, hogy milyen könnyedén és milyen távok teljesítésére képesek és ráadásul a természetben, gyönyörű környezetben futhatnak. Persze én mindig csak azt mondogattam magamnak, hogy én erre úgysem lennék képes. A túrák során a szintkülönbségekkel, hegyekkel még túrázva is küzdök rendesen, hát még ha futnék. Nem is értem, emberek hogy képesek hegyekre fel-le szaladgálni 20-30 vagy akár még több km-en keresztül. Tényleg nem értem, de csodálattal adózom előttük és őrülten vágyom arra, hogy én is így fussak...
Mi lenne ha idén most tényleg megpróbálnám?
Mi lenne ha idén nem szakadna meg a szívem, ha elfut valaki mellettem túra közben, hanem most én is futnék? Mi lenne, ha nem csak álmodoznék róla, hanem én is nekimennék a hegynek? Mi lenne, ha most nem csak csodálkoznék, hogy hogyan lehet ezt megcsinálni, hanem most én is megcsinálnám?
Terepfutás
Már magától a szótól is kiráz a hideg a gyönyörűségtől. Fantasztikus sport. Bár még alig vagyok benne, de már most nagy szerelem számomra. És nagy álom is: 3 km-ekkel küzdök lassan egy éve és most hegyre akarok futni!? Hát elment az eszem? De ha sohasem állok neki, ha sosem próbálom, akkor csak belesüllyedek az önsajnálatba, hogy én ezt úgysem tudom. Régóta készülök terepfutni, de itt a környéken az összes hegy olyan magas, hogy azt lehetetlen megfutni. Még felgyalogolni is csak fújtatva bírok. És akkor mi van? Hogy lehetek ilyen hülye, hogy itt élek ilyen csodás hegyek között és sajnálkozom, hogy itt nincs jó futóterep? Lehet, hogy tényleg nem megy, de neki kell állni és ki kell próbálni. Ki kell nézni egy hegyet és elfutni legalább az első fáig, jövő héten a következőig, aztán még tovább. Előbb-utóbb meg lesz az. Nincs olyan, hogy nem tudom. Ha más is tudja, akkor én is. Legfeljebb nekem nehezebben megy, talán lassabban jövök bele, de ha nagyon akarom, én is tudok terepfutni. És én nagyon akarom...
Ennek fényében azt találtam ki, hogy hagyom a budapesti versenyeket, nem szaladgálok betonon, hanem a Budapest Kupában résztvevő túrákon fogok én is szaladgálni, ugyanis vannak 7-8 illetve 10-11 km-es túrák is. Először csak azokon futnék, kapnék érte pecsétet is, összegyűlne a 25 túra is és még futhatnék is, a hosszabb távokon meg túráznék. Ráadásul túrázáshoz igazított szintidő van ezeken a versenyeken, úgyhogy nem kéne aggódnom, ha lassan futok, vagy ha belesétálok emelkedőkön. Már ki is néztem az első futós teljesítménytúrámat: 2012. március 3. Normafa, 9,8 km és 380 m szintkülönbséggel a Rákoskerti Lemaradás szervezésében. Kezdésnek szerintem ez remek lesz. Már alig várom és már most izgulok, ha eszembe jut.
Folytatásnak pedig a március végi áhított Camelbak Vértesi Terepmaraton mini távjára (15,5 km) vagyok teljesen rázsongva, emiatt van az egész, de erről már írtam itt. Ez már komoly terepfutó verseny, de a 335 m szintkülönbségével és a 2,5 órás szintidejével teljesíthetőnek tűnik még akkor is, ha belegyalogolok és nem tudom végig futva teljesíteni.
Következő lépés pedig a Magyar Vándorok szokásos húsvéti túrájának, a Tojás túrának a 20 km-es távja lenne. Na, nem ment el az eszem, nem gondolom, hogy ezt április elején le tudom futni, de jól ismerem az útvonalat, sokszor voltam már ezen a túrán, tudom, hogy emelkedő jön-e, vagy lejtő. Kényelmes, jól futható az útvonal, úgyhogy megpróbálnám a táv nagy részét futva teljesíteni és terveim szerint vinném a kutyusomat is egy kis canicross-ozásra. Ahogy Bundás húz, az megkönnyíti a haladást, úgyhogy majd kocogunk együtt egy jót, a végén meg legfeljebb sétálunk. Nem történik semmi, ha nem nyomjuk végig, mint állat.
Futásban egyenlőre ennyire látok előre, a többi túra kiírását még nem ismerem pontosan, de ha ezeket sikerült megcsinálni, akkor majd tervezek tovább is annak függvényében, hogy mennyire megy a futás, mennyire fejlődök.
Teljesítménytúrázás
A túrákat illetően a Gerecse50 és a Kinizsi100 van becélozva.
Nagy falat, tudom, de úgy döntöttünk Sophiával, hogy nekivágunk a dolognak. Legfeljebb nem sikerül és majd a tapasztalatokból okulva jövőre ismét megpróbáljuk.
Tavaly még erre a Kinizsi100-ra voltam nagyon rázsongva, de most valahogy a terepfutás jobban vonz, viszont a Kinizsi teljesítéséről sem mondok le, bár már nem akkora álom, nem találom akkora kihívásnak, mint a futást. Az elmúlt év során ugyanis sikerült túlteljesítenem magam teljesítménytúrázásból. Sikerült megcsinálnom egy olyan távot, amiről egy évvel ezelőtt még azt sem gondoltam volna, hogy lehetséges. Pont emiatt valahogy úgy érzem, hogy az efölötti távokban már nincs akkora kihívás. Úgy gondolom, hogy az ilyen távokra már nem lehet készülni, ott már csak menni kell, de nem az ember felkészültségén múlik, hogy sikerül-e, hanem az időjáráson, vagy azon, hogy mennyire tuti a túracipőd, vagy a hátizsákod, hogy mennyire töri a lábad, a vállad, illetve, hogy te mennyire tűröd ezeket a közbejövő fájdalmakat. És mivel ilyen vackokon múlik a túra második felének sikeressége, éppen ezért nem látok benne kihívást, csak azt, hogy szerencséd lesz-e aznap, vagy sem. Igen, inkább szerencsejáték, mert nem tudsz rá készülni, nem tudod, hogy mennyit bírsz...stb.
Oké, tudom, a kitartás és minden egyéb is benne van, de valahogy nem akkora kihívás, mint egy futóverseny, amire hétről hétre tud az ember készülni, tudja, hogy hogyan megy neki és ott a versenyen a felkészülésének mértéke szerint teljesít. Azt kapja vissza ott az ember, amit beletett, amiért megdolgozott, amiért megküzdött, de egy ilyen 100 km-es teljesítménytúrára nem igazán lehet készülni. Az ember nyomatja az 50 km-es túrákat becsülettel, de ennél többet szerintem nem lehet tenni érte. Aztán ennyi készüléssel vagy bírja az ember vagy nem, vagy közbejön valami vagy sem. Az majd csak élesben derül ki, hogy mi van 70 vagy 80 km után, vagy hogy a cipő majd a 78 km-en kezd el iszonyúan nyomni, a táska pántja a 82 km-nél kezd el bevágni. Hallottam, láttam már olyat, hogy rendszeresen túrázó, sokadik Kinizsi100 teljesítő nem tudta teljesíteni a távot, míg olyan is volt, hogy a lány nem nagy túrázó, de lenyomta a Gerecse50-et, majd a 100-as túráig három hétig futóedzéseket tartott, aztán végignyomta a 100 km-t szintidőn belül. Szóval, kicsit szerencsejátéknak érzem, mert nem a fizikai kondíció, a tapasztalat a döntő és ezt nem szeretem. Ha felkészülök rendesen, akkor szeretném is learatni érte a babért.
A Gerecse 50 (a Kinizsi100 ún. edzőtúrája) pedig néhány nap különbséggel együtt van a Sárga éjszakai 30-as túrával, amin tavaly is voltunk. Szerettük volna idén mindkettőt megcsinálni, de így választani kell. A Gerecse a táv miatt lenne jó, a Sárga túra meg azért, mert gyakorolhatnánk az éjszakai teljesítménytúrázást, hiszen a Kinizsi második felét is éjszaka kell lenyomni.
Viszont sem a Gerecse, sem a Sárga30 nincs benne a Budapest Kupában, de a Sárga túrának egy 50-es távja már igen. Erről a túráról azonban még nem találtam részleteket, de valószínű, hogy akkor inkább azt fogjuk választani.
Bicajozás
Futás, túrázás mellett komolyabban nem terveztem mást, de édesapám talált még egy nagyon szimpatikus érmet, amit szintén jó volna megszerezni. Ez pedig a Budapest határán érem, amit szintén a Budapest Kupa díjátadón adnak át. De jó lenne kupát is, meg érmet is bezsebelni egyszerre!
Ehhez az éremhez nyár közepén egy 50 km-es teljesítménytúrát (ami egyébként a Budapest Kupa része is, úgyhogy pecsét is jár érte a kupafüzetbe), nyár végén pedig egy 70 km-es bicajtúrát kell teljesíteni egyiket Pest, másikat Buda határában.
A túrával nem lesz gond és ha most 6-7 évvel fiatalabb lennék, akkor a bicajjal sem lenne. Álmomból felébresztve is tudtam lazán ennyit tekerni, de most nem hinném, hogy sima ügy lenne a dolog, úgyhogy valahogyan készülni kéne majd erre is. Egyenlőre a munkába tekeréseket (ami napi kb 4 km, de legalább egy jó kis emelkedő van benne :-o ) és egy-egy hétvégi hosszabb biciklitúrát látok erre esélyesnek. Ha már csökken majd nyár elején a túrakedv, akkor előkapom a bringát szerintem.
Összegezve tehát
Céljaim a 2012-es évre:
- Terepfutásban 15-20 km-es távok lefutásáig eljutni
- Kinizsi 100-at teljesíteni
- Budapest Kupa kiemelt díjazásának megszerzése (min. 25 túra)
- Budapest határán érem megszerzése
- 15-20 kg leadása (erről már itt írtam)
Aztán persze lehet, hogy sokat akar a szarka és nem bírja a farka, de ha ebből az ötből csak 3-4-et teljesítek, én már akkor is boldog leszek.
Ez alapján az idei versenyek, amik tuti biztosak, így néznek ki:
Versenynaptár tervezet
2012. március 3. Szo - 9,8 km terepfutás, Normafa 10 teljesítménytúra
2012. máricus 25. V - 15,5 km terepfutás, Camelbak Vértesi Terepmaraton
2012. április 9. H - 20 km terepfutás, Tojás 20 teljesítménytúra
2012. április 28. Szo - 50 km túra, Gerecse 50 vagy
2012. április 30. H - 50 km túra, Sárga 50 teljesítménytúra
2012. május 19. Szo - 100 km túra, Kinizsi 100 teljesítménytúra
2012. június 10. V - futás, Maraton váltó (BSI)
2012. június 16. Szo - futás, Brutálfutás (BSI)
2012. június 24. V - 50 km túra, Buda határán 50 teljesítménytúra
2012. augusztus 19. V - 70 km bicaj, Pest határán 70 kerékpártúra
2012. szeptember 23. V - terepfutás, Életfa - X2S terepfesztivál (Piliscsaba)
Ehhez jönnek még hozzá a Budapest Kupa további túrái és a canicross versenyek, amikről egyenlőre még nincs hír a sportág magyar honlapján, de egy-kettőre biztosan megyünk, mert Bundásnak már megígértem.
Edzésterv mindehhez
Egy jó kis edzésterv nélkül a céljaim közelébe se szagolhatok, úgyhogy az edzésterv is megszületett a fejemben. Terv a heti három futás. A heti első két futást hét közben munka előtt oldanám meg, a harmadikat péntekenként, amikor nem dolgozom. Ez lesz a heti hosszú futás - lehetőleg terepen. A heti második futásra majd intervall edzéseket tervezek, ha eljön az ideje. Jó lesz, hogy picit gyorsuljak is, meg nem baj, ha szokom az iramváltásokat, mert terepfutásnál jó hasznát veszem majd, úgy érzem. Hétvégenként pedig szombaton vagy vasárnap túrázás lesz.
Ez az alap, de keresztedzésként mindezt kiegészíteném a futásmentes napokon pránájámával (légzőgyakorlatok a tüdő erősítésére és a tüdőkapacitás növelésére), jógával (a nyújtás, lazítás miatt) és fegyencedzéssel (erősítés gyanánt).
Ez kb így nézne ki a gyakorlatban:
Tehát a terv már megvan. Már csak csinálni kell..
Kép a Terepfutás honlapjáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése