Futás hidegben, fegyencezdés - 2012. január 31.

 Fegyencedzés
1 kör napüdvözlet (bemelegítés) 1:30

Guggolás gyertyaállásban (Guggolás 1. lépés) 1x20 (!)
Függőleges húzás (Húzodzkodás 1. lépés) 1x20

Futás
táv: 5,2 km
idő: 37:17
seb: 8,3 km/h
tempó: 7:09 p/km
útvonal: viszonylag sík terep és aszfalt
cipő: Saucony

Extrém hideg volt ma.
Ezen a télen eddig néhányszor beficcent már 0 fok alá a hőmérséklet, de szerintem eddig nem volt hideg. Minden gond nélkül lehetett futkosni. Erre férjem ma reggel 8-kor azzal ébresztett, hogy odakint bizony -9 fok van. Áá, mit nekem -9, nem olyan sok az. Hát dehogynem! Most megtudtam, hogy ez bizony már orrcimpaszaggató, torokfagyasztó, ízületjegelő hideg, amikor az ember lába a beöltözés és a bemelegítés ellenére is alig mozdul.

De ne rohanjunk így előre!
Kezdődött ott a reggel, hogy vettem a lapot a -9-ről, de attól még úgy gondoltam, hogy futok.
A következő pillanatban a fürdőszoba felé botorkálva ezt már kezdtem keményen kétségbe vonni, ugyanis a vádlim még mindig úgy be van durranva, hogy cammogva vonszolom magam. Végül megint jól beizomlazítóztam a fájó izmokat és visszabújtam még kicsit a paplan alá várva a krém hatását és a felmelegedést odakint. No, még 9 órakor sem volt se melegebb, se kevésbé fájdalmas a járás, de attól még futás van tervezve mára, akkor futás is lesz. Olyan apróságokkal, mint hogy nem tudok járni és odakint fagyási sérülések nélkül nem lehet levegőt venni, nem foglalkozunk. Elvégre süt világít a napocska, futás van és kész.

Próbáltam ismét rávenni a férjemet, hogyha már úgyis itthon van, akkor kísérjen el erre a rövid távra bicajjal, de most hajthatatlan maradt. Tényleg nagyon hideg volt, nem csoda, hogy nem akart jönni. Helyette viszont felajánlotta, hogy itthon meleg teával fog várni, mire visszaérek. Hát bevallom, meggyőzhető vagyok.

Bemelegítés gyanánt napüdvözlet és fegyencedzés volt. Majd úgy öltöztem, mint eddig, csak felvettem egy bicajós gatyót, meg lábszármelegítőt a nadrág alá, meg felvettem a fejpántot és még egy vékonyabb sálat tekertem a nyakamra a kendő köré, amit esetleg majd a szám elé húzhatok, ha már kifagytak a fogaim a számból. Becsületemre legyen mondva, még az orron át légzéssel is megpróbálkoztam, de kb 700 m lassú lejtőfutás erejéig sikerült megvalósítanom, utána már torokfagyasztás következett. Úgy érzem megfulladok, kevés a levegőm, ha a orron át lélegzem.

Elszántan, új útvonalat gondosan kitervelve vágtam neki a fagyasztós futásnak.
Végigfutottam az utcánkon a vörösvári tavak felé. A vasúti síneken átfutva a Mátyás király utcán még mindig lefelé szaladva a Táncsics utcán bekanyarodva értem el a Nagy-tóhoz. Egy fél tókör után a meredek Bányató utcán futottam fel, de most egészen végig a 10-es útig és onnan egy kisebb kitérővel vissza a tavakhoz. Futhattam volna bármelyik utcán egy ilyen kis oda-vissza szakaszt, hogy meglegyen az 5 km, de úgy látszik már ez lett a perverzióm, hogy csakis a környék legmagasabb és legmeredekebb utcáján szaladgálok felfelé.
Egyébként nem is emelkedett a 10-es útig a dolog, mert egy kicsivel előtte van a bucka teteje és a főútig még egy kis lejtés is belefért. Ott visszafordultam, de utána onnan emelkedett kicsit, mielőtt élvezhettem a lejtőfutás szépségeit.
A Kacsa-tó felső utcájáig mentem vissza, ott egy fél tókör után pedig úgy folytattam az utam, ahogy a Tókerülgetős útvonalon szoktam. A vízművek előtt elfutva, majd utána a földeken visszakanyarodva értem el a halnevű utcákig, ahol az egyik kanyarban egy hatalmas németjuhász kutyus állt az út közepén és engem figyelt, miközben a környék összes kutyája ugatta neki, hogy '"kapd el és tépd szét azt a futó belit!" Rendesen berezeltem, úgyhogy lassú sétára váltva a kerítésekhez simulva osontam el a Ponty utcáig. Most nem mentem vissza a tavakig, hanem a Ponty utcán visszakanyarodva (a vadállatot túlélve immár ismét futva) értem el a vasúti átjáróig, ahonnan már "csak" fel kellett futnom az utcánkon.

Érdekes dolog ilyen hidegben futni.
Nem gondoltam, hogy jó beöltözés esetén ez ennyire nehezítő tényező lehet, de nemcsak a levegővétel érdekesebb így, de a láb is alig mozdul. Mintha be lenne rozsdásodva. Amúgy is rendesen izomlázam volt, de kicsit furcsa cammogós-bekakilós futómozgással egész jól tudtam haladni, de már egy km után úgy éreztem, hogy alig mozdul a lábam. Az izmaim mintha teljesen elfáradtak volna és nem akarnának engedelmeskedni. Fejben teljesen ott voltam, jólesett a mozgás, élveztem, hogy ugyan hideg van, de süt a nap, szívesen futottam, valahogy mégsem igazán ment. Lehet, hogy ebben azért az elmúlt hetek teljesítménye is benne van, hogy heti három futás és minden hétvégén túra volt, míg előtte elég lightosan nyomattam a mozgást az elmúlt év utolsó hónapjaiban. Nem baj, ez a hét kicsit pihenő hét lesz, ugyanis hétvégén nem lesz túra, csak a heti futókilométereimet kell lenyomni.