Futás - 2012. január 11.

Futás

táv: 4 km
idő: 25:16
seb: 9,4 km/h
tempó: 6:19 p/km
útvonal: enyhén szintes terep és aszfalt (Nyolcas 2x)
cipő: Saucony

Tegnap reggel ébredés után magamhoz térek, kinézek és minden fehér, szakad a hó, ma kinézek és minden zöld (sok tujánk és fenyőnk van), süt a nap. Különös ez a január most, de legalább kellemes futótél van. Tessék kihasználni! Ilyen januárban bűn lenne nem futni.

Ma is a nyolcasokat futottam.
A tegnapi hózásnak nyoma sem volt, szinte száraz volt ma minden, úgyhogy a tavakhoz mentem kőrözgetni. Ma már talán kicsit könnyebben ment a dolog, bár a második körben most is lassabban másztam fel a dombon, de legalább nem készültem ki annyira, mint hétfőn.
Nem álltam meg cipőt kötni sem, nem is kezdett fájni a csípőm, sőt a legjobb: még az utolsó km-en sem vonszoltam magam. Elfáradtam, de nem úgy, mint amikor már vonszolva, vánszorogva, a lábaimat húzva imitálok még egy kis futást, hogy meglegyen a kijelölt km. Most kijelenthetem, hogy az utolsó méterekig hősiesen futottam. Nem vánszorogtam, hanem futottam. Legalább is úgy éreztem.

Az első kört 12:30 alatt futottam, magamra is szóltam, hogy lassítanom kéne, hiszen nem verseny. Egyelőre lassan kocorászva a távok növelésére kéne koncentrálnom, de valahogy nem tudok most lassabban futni. Többször magamra szóltam közben, hogy „Szamóca, lassíts, ne rohanj!", de annyira élvezem, hogy süt a nap és megy a futás, annyira tetszik, hogy végre tudok futni, hogy végre érzem, hogy tényleg futok.
Majd a pénteki hosszabb futásnál kocorászok…