2011. december 20., kedd

Városi kóborlás

Séta
táv: 8,2 km
idő: 3 óra 15 perc (vásárlásokkal együtt)
seb: 2,5 km/h


A nagy karácsonyi készülődés közepette bizony nem úsztam meg, hogy én is bemerészkedjek a városba néhány ajándékért. Hetek óta gyűltek az ötletek, hogy kinek mit ajándékozzunk és ma jött el az ideje, hogy amit nálunk nem lehet kapni, azt most egy nap alatt beszerezzem.
Reggel jól beöltöztem, felvettem a bakancsomat is, mert a híradások szerint már országszerte esik a hó, igaz, nálunk még kellemes tavaszi idő van napsütéssel, de még öcsém is mondta, hogy a Balaton felől hazafelé végig zuhogó hóban jött tegnap este. Mindenre felkészültem hát, hogy majd hótorlaszokkal és forgalmi dugókkal tarkított délutánom lesz és a zuhogó hóban majd nem járnak a vonatok sem. Tisztára fikciónak tűnt az egész, hiszen hetek óta jobb idő van, mint idén egyes nyári napokon.

Reggel már korán bementem egy-két dolog miatt, majd délután a Nyugati pályaudvarnál találkoztam Sophiával és együtt indultunk nyakunkba venni a várost. Mivel sok helyre el kellett mennünk, így nem láttuk értelmét mindig egy-két megállót buszozni, mert a vonaljegyek horror ára a mai napra meghaladta volna egy fapados repülőjegy árát a Budapest-Róma járaton, úgyhogy gyalog vágtunk neki, így legalább a karácsonyi ajándékok beszerzését összekötöttük egy jó kis sétával.
A Bajcsy-Zsilinszky úton indultunk a Deák tér felé, de közben még bekanyarodtunk a Garibaldi utca felé egy nyers éttermet megnézni. Egy ismerősünk nyitotta még a nyáron néhány utcával arrébb és most ideköltözte, úgyhogy megnéztük az új helyet és ha már ott voltunk, akkor kóstoltunk is egy kis édességet.
Kóstolgatás után visszasétáltunk a főútra és úgy értük el a Deák teret, ahol a Erzsébet téren áthaladva legnagyobb meglepetésünkre két hatalmas hókupac állt a Gödör előtti lépcsőkön és a lépcsők tetejénél. Fogalmam sincs, hogy került oda. Először el sem hittük, de megnéztük, megfogtuk, beleugráltunk és tényleg hó, miközben száraz az egész város, hiszen hetek óta semmi sem esett. Lehet, hogy tényleg esett egy kis hó tegnap este? De akkor hogy lehet, hogy csak itt maradt meg? Sehol egy szemernyi hó nem volt a városban sehol máshol. Mindenesetre nagyon megörültünk neki, úgyhogy a befásult és a karácsonytól tiszta ideg városi lakosság legnagyobb megrökönyödésére nekiálltunk hógolyózni. Végül is csak kicsit bámultak meg minket, de hát kérem, vidéken mifelénk ilyen nincsen és különben is már régen láttunk havat.

A mókázás után a Vörösmarty tér felé vettük az irányt, hogy egy kicsit szétnézzünk a karácsonyi vásárban is. No, én itt jól megdöbbentem, mert itt már nem karácsonyi vásár van. Egy-egy bódéban még árulnak mindenféle csecsebecsét, amit egyébként senki nem vesz meg és senkinek nincs is rá szüksége, a többi bódéban pedig csak hurka, kolbász, meleg étel, gyors étel, kürtöskalács, rétes, pálinka, forralt bor és egyéb hasznos karácsonyi ajándékok vannak. Ide csak enni meg inni járnak az emberek, hiszen a mai elkorcsosult társadalom már csak zabál, iszik és fogyaszt mindenütt, lehetőleg minél többet. Már csak erre van igény. Igaz, ezt eddig is tudtam, de hogy a karácsonyi vásárok is így elkorcsosulnak azt nem gondoltam.
Innen gyorsan továbbálltunk a döglött állatok zsírjától tocsogó kezű és az alkoholtól bűzlő emberek közül és a Váci utcán elbóklásztunk a Ferenciek teréig. Itt a főúton haladva próbáltunk megközelíteni az Astoria és a Blaha között egy könyvesboltot, de valami iszonyat, hogy mekkora volt itt a zaj. Üvöltve kommunikáltunk egymással, majd pár perc múlva meguntuk és a lépteinket megszaporázva inkább siettünk tovább, hogy mihamarabb túl legyünk ezen a szakaszon.
Hogy lehet itt élni, felnőni? Borzasztó lehet, nagyon sajnálom azokat az embereket, akiknek ott kell élniük. Nem csodálom, hogy ott esznek-isznak a vásárban, hiszen ezt másképp tényleg nem lehet kibírni. Ekkor tudatosul bennem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ugyan nem messze a fővárostól, de egy csendes kisváros csendes kis utcájába tudok hazamenni, ahol a legnagyobb zajt esténként a szomszéd kisfiú csapja, amikor nagyokat kacarászik fürdés közben.

A könyvet végül sikeresen megszereztük, bár a fél város ebben a könyvesboltan tolongott könyvért így karácsony előtt, de igyekeztünk tovább a Blahán át a Keletiig. Itt már túl voltunk a városban megtett 5. km-en is. Nem sok, de már úgy éreztük magunkat, mint amikor egy teljesítménytúrán a 30. km-t tapossuk. Nagyon fárasztó a városban sétálni és nem valami felemelő, de még mindig jobb, mint a fél fizetésemet alamizsna gyanánt a bkv-nak adni.
A Keletinél igazából az Aréna Plazaba szerettem volna bemenni, de mint kiderült ez még jóval a lóversenypálya után van. Sosem jártam még ebben a bevásárlóközpontban és igazából most sem állt szándékomban, de a belvárosban nincs sehol egy valamire való sportbolt, csak itt. Édesapámnak vettem itt ajándékot, biztosan nagyon fog örülni neki. Remélem, tavaszra-nyárra már rendbe jön annyira a lába, hogy tudjon futni, túrázni. A szigetköröket tempós gyaloglással már nyomatja, úgyhogy bízom benne, hogy újra együtt túrázunk jövőre. Ehhez vettem neki egy kis segítséget, de egyenlőre nem árulom el, hogy mi az.

A plaza nagy karácsonyi tülekedését túlélve a Stadionok felé indultunk, ami innen már nem is volt olyan messze - pont egy km. Itt az Aréna pénztárából szereztem be egy-két dolgot, meg a metró kijáratnál sikerült vennem végre világoslila karácsonyfadíszt a fánkra. Nem a szalagosra, hanem a karácsonyira.


Végül a nagy zajtól kicsit süketebben, de 8,2 városi km-rel a lábunkban és több tízezer forinttal kevesebbel a pénztárcámban sikerült zárni ezt a mai tor-túrát. Remélem, jövő karácsonyig nem lesz szükség megint ilyen városi kalandozásokra, maradok inkább az erdei ösvényeknél, turistautaknál és felfedezésre váró új erdei csapásoknál. Szörnyen megviselt ez a mai séta, pedig még hó sem esett, csak a bakancs törte fel elég rendesen a lábamat.
Hazafelé a vonaton pedig én is benyomtam egy jó kis pesti pogácsát, meg egy islert, hogy kicsit feledtesse velem a városi élet nehézségeit, de legalább most már mindenkinek megvan minden ajándék és kedves, praktikus, használható, személyre szóló lett mindenkinek. Már előre örülök, hogy hogy fognak örülni neki, úgyhogy mégiscsak megérte a mai séta.

További áldott és szeretetteli karácsonyi készülődést nektek is!

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails