Fuss az álmodért!

"Menj, küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél."
(Hooligans: Küzdj az álmodért)

A minap Hooligans koncerten jártunk édesanyámmal az Arénában.
A sok évvel ezelőtti, unalomig játszott, lityi-lötyi 'Királylány'-hoz képest koncerten egész jól nyomják a fiúk a rockot, úgyhogy érdemes megnézni őket élőben. Mint a legtöbb koncerten itt is van mindig olyan elszendergős, andalgós rész, amikor a lassabb számos hatására totál kikapcsolok a valóságból és úgy el tudok gondolkozni. Most is már egy szuper terepfutó cipőt húztam gondolatban, kiskutyámnak csinos kis hámot adtam fel és szaladtunk árkon-bokron át a friss tavaszi napsütésben a zöldellő fák susogó lombkoronái alatt. Épp egy magas kaptatón futottunk fel, ahol előttünk már az ég kékje csillogott az út végén, amikor a fenti sorok hallatára feleszméltem: "Győztes lesz a harc, ha nincs több hátraarc..."

Igen, nagyon mellbevágott ez a refrén és azóta is ezt dúdolom magamban, pedig a szám nem egy nagy durranás. Itt tudjátok meghallgatni:

(katt a képre!)

Be kellett látnom, az elmúlt hónapokban bizony sok hátraarc volt nálam az edzések terén és ha ezen nem változtatok sürgősen, akkor jövőre sem lesz semmiféle canicross a kiskutyámmal, pedig annyira szeretnék indulni ilyen versenyeken. Csak álmodozom a canicross-ról, a 10 km-ek megfutásáról, remek versenyekről, miközben itthon ülök, zabálok, hízok és panaszkodom, hogy nem vagyok jól és nem megy a futás...
De mit változtassak? Elgondolkodtató, hogy a sok betegség, rosszullét, kisebb sérülések ellenére tudtam volna-e többet tenni, többet és jobban edzeni? Lusta voltam, vagy tényleg megtettem mindent, amit meg tudtam? Nem tudom, de nem is számít, hogy mi lett volna, ha... Csak az számít, hogy ilyen langyos edzés mellett néhány km után meg fogok pusztulni terepen, ha nem húzok bele kicsit komolyabban.
Erre most mondhatnám, hogy dehát fájt a lábam, hogy fájt a csípőm, hogy szédelegtem, hogy megint rosszul voltam reggelente úgy, mint régen...stb. Kígyózó sorokban tudnám felhozni a kifogásokat, de tény, hogy a nóta is úgy szól: "Küzdj az álmodért!" Márpedig a küzdelemben benne van, hogy csináljuk akkor is, ha esik, ha fúj, akkor is ha nehéz, ha nincs kedvünk, ha fáj, ha épp nyom a cipő, ha épp nagy a cipő, ha más épp otthon lustul. Nem csak akkor kell futni menni, ha épp minden szép és jó, süt a nap és majd kicsattanok az energiától. Küzdés nélkül nincs győzelem és nincs semmi sem. Erre a sport nagyon jól megtanít.

Szóval, nincs mese: futni kell tűzön-vízen át, hátraarc nélkül menni előre és csak futni, futni, futni...

Fuss az álmodért!