Ez az idei évi eredményem.
A saját két lábamon megtett km-eim összege a teljesítménytúrákkal, futásokkal és egyéb kirándulásokkal együtt 800 km. Azt hittem, több lesz, hiszen más kb ennyit fut egész évben, de azért nem szabad elkeserednem, hiszen tavaly fele ennyi sem volt és több év kihagyás és betegség után álltam neki újra edzeni.
A mozgással töltött idő idén 221 óra, azaz több, mint 9 nap.
Idén úgy gondoltam, nem sportonként fogom elemezni az évet, hanem az év elején kitűzött célokkal, tervekkel összevetem, hogy miben voltam sikeres ahhoz képest, illetve mi az, amiben nem sikerült teljesítenem a célkitűzéseimet.
Ami nem sikerült
Úszás
Úszásban nem is igazán tűztem ki célt. Pont azért, mert nincs a közelben uszoda, ahová rendszeresen el tudnék járni. Kiegészítő sportként nagyon jó, főleg a sérvem miatt, de sajnos tőlünk csak több faluval arrébb van uszoda, úgyhogy a benzin-és a tömegközlekedés árainak emelkedése miatt, sajnos nem igazán jutunk el oda, pedig nagyon szeretek úszni.
Bicajozás
Azt hiszem, a táblázat alapján nem kell külön hangsúlyoznom, hogy idén a biciklizés valahogy háttérbe került az életemben, pedig azelőtt nagyon sokat tekertem. Nem mentünk idén biciklitúrára, ami miatt érdemes lett volna készülni, hiába tekerek a munkahelyemre, ha az még 4 km-re sincs oda-vissza, úgyhogy a bicaj most valahogy kimaradt.
Egy bicajtúrára mentem a férjemmel, amiben olyan szintemelkedések voltak, hogy a táv felén toltuk a járgányt, aztán kb 2-3x tekertem be a Margit szigetre, de ennyi. A többi km-t a napi munkába tekerések teszik ki, de az sem sok volt, hiszen bicajjal akkorát kell kerülnöm, hogy gyalog hamarabb odaérek, mintha még kerülnöm kéne, aztán bicajt lakatolnom, majd átöltöznöm…stb.
Jóga
Több jógát terveztem.
Érzem a jótékony hatásait és az egyre több futás és túra mellett érzem, hogy szüksége is van rá a testemnek, a sérvemnek, hogy a hosszabb terhelés után helyretegye. Sokszor kifejtettem már, hogy egy futónak mekkora szüksége van a jóga hatásaira, úgyhogy többet kéne jógáznom és rendszeresen, mert idén fellángolásokkal jógáztam hetekig, aztán hetekig semmi. Így nem lehet fejlődni.
Szeretném, ha rendszeresebben tudnék jógázni, ezért igyekszem beilleszteni az edzéstervembe, de valahogy sosem fér bele, mindig elmaradt. Futás, túrázás kiteszi a hetem és csak a pihenőnapjaimon tudnék jógázni, ami sokszor elmarad. Ki kell találnom valamit, hogy hogyan jógázzak többet.
Ami majdnem sikerült
Futás
Nem tudom, hogy futás szempontjából sikeresnek, vagy sikertelennek tituláljam az évemet. Sikertelen olyan szempontból, hogy gyorsabb fejlődésre számítottam, azt hittem egy futószezon után már meg tudom futni majd a 10 km-t, ahogyan ez azelőtt is simán ment. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy valami miatt most nagyon lassan fejlődöm. Ráadásul elég gyakran voltam beteg, ami megint hetekre visszatartott a futástól és megakasztotta a fejlődésem. Olyan mintha 3-4x kellett volna újrakezdenem idén a futást. Ez a futókedvemet is eléggé visszavette.
Néhány sikertelen próbálkozás után életemben először edzésterv alapján készültem. Hiba volt ez is. Hiába tartottam az edzéstervet, nem éreztem, hogy fejlődnék, két-három hónap után sem éreztem, hogy többet vagy jobban tudnék futni, mint azelőtt, ami megint elvette a kedvem az egésztől.
Végigszenvedtem így a nyarat, amikor az EDF Éjszakai futáson rájöttem, hogy nagyon lassan, komótosan kocogva képes vagyok hosszabb távokat teljesíteni és nem csak néhány perceket futni. Ezután kezdtem ismét a saját elképzeléseim alapján futni és tulajdonképpen ismét kisebb kihagyásokkal, de novemberben sikerült teljesítenem belesétálás nélkül a Szigetkört és sikerült itthon is szintes terepen lefutnom 4 km-t megállás nélkül.
Szigetfutás
A táblázat szerint 7:11-es km-eket futottam idén. Ez nagyon vacak. Lassú futó vagyok, de azért nem ennyire. 7 perces ezrek felett még sosem futottam, de ez annak köszönhető, hogy az év első felében sokat sétáltam bele egy-egy futásba és ez látszik az összesített sebességnél.
Mindeközben viszont áttértem a természetes futóstílusra, beszereztem ehhez egy enyhe csillapítású futócipőt, amiben valahogy könnyebb lett a futás és javult az a szenvedős, vánszorgós futómozgásom is.
Most ez sikeres vagy nem? Nem tudom.
Többet szerettem volna teljesíteni. Szeretnék úgy futni, mint azelőtt, szeretnék olyan könnyedén és rendszeresen edzeni, mint évekkel ezelőtt, de úgy látszik, erre még várnom kell. Lehet, hogy idén is sikerült volna, de hónapokat elszöszmötöltem egy sétálós-futós edzéstervvel, aminek nem lett eredménye. Inkább futnom kellett volna. Azért sikeresnek is tekinthetem az évet, hiszen sikerült már 4-5 km-t futnom, amit évek óta nem és úgy érzem, a sok kudarc és újrakezdés ellenére én beletettem idén a futásba, amit bele tudtam. Nagyon keményen megküzdöttem ezért a néhány km-ért.
Ami sikerült
Teljesítménytúrázás
Túrákból nem terveztem előre igazán, csak azt, hogy jó lenne minél több túrát teljesíteni, hiszen nagyon élvezem, hogy legyengülve, betegen is tudom teljesíteni és tudok benne fejlődni. Két év után ismét sikerült lenyomni a 40 km-es távot – többször is. A Kinizsi túrák 40 km-ét például 6 óra 40 perc alatt, ami szerintem nagyon jó eredmény. Mentem, mint egy gép. Számomra is meglepő volt, hogy mennyi energia van bennem.
A Kinizsi40 céljában
Aztán a nyár már az egyedül túrázásokkal telt: Sophia Angliába ment, édesapám elszakasztotta az Achilles ínát, úgyhogy magamra maradtam, de éreztem, hogy túrázás szempontjából annyira jó formában vagyok, hogy mennem kell. Így egyszer csak ott találtam magam egy 50 km-es teljesítménytúra rajtában. Soha ennyit azelőtt nem mentem és soha egyedül még néhány km-t sem túráztam, de kisebb akadályokkal megküzdve ugyan, sikeresen teljesítettem a túrát. Aztán nyár végén mentem még egy 50-esre - szintén egyedül. Az még könnyebben ment, nem is éreztem meg másnap azt a sok km-t a lábamban, remekül hozzászoktam a túrákhoz és nagyon élveztem, hogy egyre kevesebb fájdalommal, egyre jobb időkkel egyre több km-erre vagyok képes.
Késő ősszel még találtam egy 70 km-es túrát a túranaptárban, éreztem, hogy ezek után most azt is meg tudnám csinálni és jó lenne megpróbálni, de akkor hideg is volt már és 70 km bizony rendesen belenyúlik az éjszakába és bizony nem volt kedvem és elég bátorságom egyedül belevágni egy ilyenbe. Talán ha nyárról lenne szó, amikor még sokáig van világos és nem fagy halálra az ember éjszaka, akkor lehet, hogy benne vagyok, de így késő ősszel már nem mertem egyedül bevállalni. De nem bántam, így is teljesen elégedett vagyok az idei túráimmal, kell hagyni valami kihívást jövőre is.
Összegezve...
Nem lehet minden sportban a maximumot nyújtani egyazon évben. Nekem ez most a teljesítménytúrák éve volt. A futás kevésbé ment, a túrázásban viszont jó voltam, így azt csináltam ezerrel.
Végeredményben elégedett vagyok és sikeresnek tekintem ezt az évet, hiszen két év kényszerpihenő után, gyengélkedve, lábadozva, még kisebb betegségekkel küzdve nyomtam végig ezeket a km-eket. Ráadásul legyőztem egy olyan távot (50 km), amire néhány évvel ezelőtt azt mondtam, hogy arra csak a bolondok mennek, aztán tavaly belegondoltam és rájöttem, hogy azt csak a Jupiterről érkezett ufók tudják gyalogosan teljesíteni, erre idén vettem a kis hátizsákomat és lenyomtam egyedül szintidőn belül.
Nem futottam meg idén a 10 km-t, de teljesítménytúrázásban legyőztem magam és a korlátaimat. Ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése